Plitvicei kirándulás

Kirándulás a Plitvicei tavakhoz Kálazi Ági vezetésével

Minden évben kétszer ellátogatunk a Plitvicei-tavakhoz, ami Európa egyik legszebb látványossága. Már 1949-ben nemzeti parkká nyilvánították páratlan szépsége, gazdag növény- és állatvilága miatt. Mi az ott lévő szépség mellett a természeti elemek tiszta erőiért is megyünk. A​zt tapasztaltuk, hogy a​ 16 tó és a több mint 200 vízesés ereje, hangja, szépsége átmossa a fizikai-érzelmi-mentális testünket. A nap során 8 órán keresztül folyamatosan ​a ​víz ​elem energia- és erőterében vagyunk, ​hiszen víz van alattunk, vízesés​ek​ körülöttünk – ​​állandóan a VÍZ mindent átmosó tiszta energiaterét tapasztalhatjuk​ meg​. A friss levegő,​ ​a​ tavak színei, a vízesések​ ​hangjai​, a föld, ​a növények, ​a sziklák biztonságot adó ereje – mind egy nagy tisztulás lehetőségét kínálják fel.

Plitvicei tavak partján
Plitvicei tavak partján

Plitvice ​a ​szépségével, a​ szentség érződésével, az engedelmesség folyamatos látványával küldi nekünk tanítását.

Plitvicei kiránduláson készült képek

Visszajelzések, élmények a plitvicei kirándulásról

“Plitvice önmagában is gyönyörű! Az instrukcióid, tanácsaid felkészítettek az “útra”, teljesen más szemmel láttam a gyönyörű tájat, élőlényeket, mindent és mindenkit. A Belőled áradó szeretet, törődés, a ráhangolódások, gyakorlatok, a zene és az ének pedig felejthetetlenné tette számomra e csodás kirándulást.”

F. Mária

“Nagyon sokat tanultam megint magamról ezen az úton, hiszen nem csak úgy jártam végig utat, mint egy csodás, látványos parkot, hanem, mint az Életemet. Akikkel a parkban találkoztam, rövidebb, hosszabb időre, vissza-visszatérő pillanatokra – akár a mi csoportunkból, akár idegenek – olyanok, mint az emberek az életemben, jönnek, részt vesznek benne, mutatnak, tanítanak valamit – ha szerencsém van meg is értem, mit -, aztán továbbmennek. Vannak állandó dolgok, és vannak örök változások, mint a parkban is. A természet szépsége megmutatta saját belső szépségemet, apró rezdülései az én lelkem rezdüléseit. Néztem a víz megannyi változatát, sokszínűségét, és megláttam ezt az életemben: Néha szinte mozdulatlan, mint a sima víztükör, melyen csak a nap fénye csillan, néha csobogó, szaladó, néha játékos, szanaszéjjel fröcskölő, aztán meg nagy robajjal kicsattanó, lezúduló. Megláttam, felismertem és elfogadtam ezeket az erőket, energiákat magamban. Mind én vagyok! Csodálatos volt ezeket meglátni, felismerni, átélni. Sokszor voltam már Plitvicén, de talán MOST tudtam igazán figyelni, és igazán megérteni az üzenetét. Nem csak végigmentem ezen a gyönyörű úton, hanem megjártam életem, LELKEM ÚTjának magasságait, mélységeit, megláttam csillogásait, buktatóit, messze nyúló kusza gyökereit, rejtett részeit, kitérőit – melyekre akarva, akaratlanul léptem -, segítőit és hátráltatóit, találkozások sokféleségét, szeretetet, öleléseket, finom és indulattal, robajjal teli hangjait. Mert ez is MIND ÉN VAGYOK. KÖSZÖNÖM Áginak, és Nektek, hogy segítettetek mindezt felismerni. Hála érte!”

H. Zsuzsanna

“Köszönjük mégegyszer a csodás napot. Ilyen gyönyörű tájat nem láttam életemben, pedig már voltam pár helyen. Nélküled nem tudtuk volna ezt a csodát úgy átélni, ahogy Te elővezetted. Minden szavadat, mondatodat szívtuk magunkba, gondolataink a Te kimondott szavaiddal mély érzéseket keltett bennünk. Megfogalmaztad, kimondtad világosan, érthetően, gondolatainkat szavakba öltötted.
Fáradhatatlanul, még az hazafelé vezető út utolsó perceiben is arra törekedtél, hogy minél többet adj érzésben, megértésben, tanításban.
Köszönöm, életre szóló élmény volt.”

G. Ági

“Ezen az úton megélhettem egy új, spirituális látásmóddal is a természet isteni csodájának szépségét, csendjét, szeretetét. Már induláskor kaptunk egy kártyát, ami felhívta a figyelmemet az önértékelésem és értékeim összhangba hozására. A csodálatos kristálytiszta vizek, vízesések, a nyugalom és a táj szépsége visszatükröződött a lelkemben és talán most először éltem át a saját szépségemet, a saját elfogadásomat általa. Az emberek, akikkel találkoztam, azok is megmutatták, melyik életszakaszomban járok, mikor volt könnyebb, mikor nehezebb a gyaloglás,- ez az életem nehézségeit, és szárnyaló időszakait követte. Nekem ez az út a saját békém megtalálását, az elfogadást, a szépséget, a harmóniát hozta el. Minden nap szeretettel és hálával gondolok minden útitársamra, a szép zenékre, dalokra, a szépséges tájra és természetesen rád kedves Ági, aki segítettél megélni ezt a csodát.”

I. Enikő